2008. október 11., szombat

Rumos-mazsolás gesztenyekrémleves

(a képért köszönet Nosalty-nak)
((megj.: az amúgy barnás színű leves csak a fényviszonyok miatt sárga.))


Közkívánatra feláldozom magam a gasztronómia és a blog oltárán (ezt majd csak a B.Zs.Gy. bánja és a témavázlat) és publikálom az első pécsi gbt nagysikerű és kevésbé nagysikerű, általam vitt fogásait még ma, hogy Taen első krémlevese ne várasson oly sokat magára, pláne ne az én hibámból, és Starfokkert se csigázzam tovább.

A gesztenyekrémleves ötlete hihetetlen mód egyik szobatársam hatására vált valósággá. A találkozó épp kapóra jött, hogy az általa emlegetett gejl levest kipróbáljam, ami szerintem nemhogy gejl nem lett, hanem egyenesen finom, bár nem osztja mindenki a véleményem. Pl. Ő szerint deszertnek jobb lenne (azaz levesnek nem állta meg a helyét) és odébb is tolta. No de gasztroblogger társaim a receptet követelik, ez azért jelent valamit :)

A dicsőség Doctor Peppert illeti, mert ő bukkant rá erre a receptre, én csak egy csöppet változtatnék rajta, mégpedig a cukor- és mazsolamennyiséget csökketve. Sőt, az egyenest el is hagyható, aki nem szereti, az magába a rumot is belelöttyintheti a levesbe, aki meg azt sem szereti, az... :)

hozzávalók
25 dkg gesztenyepüré
8 dl tej
2 ek cukor
1/2 csomag vaníliás pudingpor
1 csomag vaníliás cukor
1 dl rum
7 dkg mazsola

A mazsolát rumba áztatom minél több ideig.
Simára keverem egy kis tejben a pudingport a cukorral, majd az összes tejjel felforralom. Forrás után belemorzsolom a felolvasztott gesztenyemasszát, majd pár percig főzöm. A rumos mazsolát érdemes étkezés előtt beletenni, hátha nem mindenki szereti, illetve a gyerek miatt is.

1 megjegyzés:

Doctor Pepper írta...

óó, micsoda véletlen. épp most jöttem haza a budapesti gbt-ről és erre kiderül, hogy lélekben a pécsin is ott voltam:):):) örülök, hogy sikere volt!

dp